Csak úgy

Nyári idill

De tökéletes minden! Az úrra rosszat ne mondj! Harsogott a földesúr és a földesúr bandája. Verekedtek kegyeiért az emberek. Örültek és utálták is egymást. Adj pénzt a markunkba, follyon jó nagy patakokban! Ne hagyd hogy elapadjon az ár!

Mi ülünk a kis kocsinkban, tíz éves jócskán elmúlt már. Kimegyünk a bányatóra. Nézzük, ahogy a kólában szétpezseg a gazdaságos csipsz. A lányaim röhögnek. A törölköző a fövenyben jóízűen elterül, élvezi a napot. A víz hideg, a meleg Balatonra nem jutott.

Anyám beteg, már alig tud magáról szegény. Mi lesz vele? Hova tegyem, ha már semmire sem emlékszik többé. Talán Zsófi szobájába befér még egy ágy valahogy…vagy a nappaliban altassam, a díványon?

Édesanyám még utoljára egy jó töltöttkáposztát csináljon! Bámulom a bányató vízét. Holnap munka. De szép ez a vasárnap délután! A kis Suzuki még jól bírja. Le kéne takarni a pléddel mert nagyon át fog melegedni, elment róla a nyárfa árnyéka.

A teát talán benthagytam, hova rakhattam?

Zsófi ne ússzatok annyira be! Ki tudja hogyan mélyül. De szép ez a lány, meg a másik is. Csak tudnám mi lesz belőlük. Talán Ancsit hozzánk el tudnám szerezni, Zsófi meg el akar menni Németbe mosogatni. Hol találnék neki német tanárt? Na mindegy, ezt már oldja meg magának.

Forró a föveny a hideg bányató partján. Az autó is melegszik. A tea kigurult a táskából, most már a tó hűsítő vízében lebeg. Meg van! Hát mégsem hagytam az autóban. Szegény anyám. Nem ezt érdemelted te. Vajon én is így leszek? A nyárfák szomorúan csóválják a fejüket, susognak. Összesúgnak, talán pletykálnak, talán rólam beszélnek.

Holnap fel kell hívnom a gázműveket. Valahogy csökkenteni kéne az átalányon, nem hiszem el, hogy ennyit fogyasztunk. A Viliék sem fizetnek ilyen csillagászati összegeket. Főleg nyáron. “Na, kijöttetek? Feküdjetek ki a napra!” Hasamra fordulok, hol az újságom? Túrkálok a szatyorban, de így kiesik belőle minden. Keresztrejtvény… azt oldja meg más… hogy meghízott ez az énekesnő… horoszkóp, na nézzük…. jól néz ki ez a rakott husi…..ilyen ruhát se vennék fel.

Szegény anyám milyen finom rakott húst tudott csinálni, gyerekkorom rakotthúsa, sosem eszem már többé azt hiszem. Húsra mondjuk úgyse jut, ahogy a dolgok állnak. Jó kis krumplistészta, te.

Na gyerekek, aztán lassan indulhatunk vissza, mert holnap fél ötkor kell kelnem, reggeli műszakba vagyok beosztva.

Helló Világ!

Üdvözlet a(z) Nők Lapja Café blogok honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Nők Lapja Café előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!